A ciszterci rendet Szent Róbert alapította 1098-ban. Első monostorukat Dijontól délre, Citeaux-ban (melynek latin neve: Cistercium) alapították, innen ered a rend neve. Szent Róbert halála után Chatillon Bernát gróf, a későbbi clairvaux-i Szent Bernát folytatta annak munkáját, megalkotva a Carta Caritatist, a „Szeretet Alkotmányát”, amiben megfogalmazta a rend életének, működésének szigorú szabályait: visszatérés az egyszerű, puritán élethez, tartózkodás a fényűzéstől, pompától. Ezeket a szabályokat a mindennapi életükre, az öltözködésükre, és az építészetükre is alkalmazták.
A szerzetesek nagy tudással rendelkeztek: olvastak, írtak, szántottak, vetettek, mocsarakat csapoltak le, szőlőt és gyümölcsös kerteket műveltek, valóságos mintagazdaságokat hoztak létre.
Száz év alatt Európa egyre nagyobb területein terjedt el a rend, a Magyar Királyságban tizennyolc férfi és négy női középkori ciszterci monostorról szólnak a források.

A Bélapátfalvai Ciszterci Apátságot 1232. május 16-án alapította a Boldogságos Szűz tiszteletére II. Kilit egri püspök a 816 méter magas Bélkő - hegy lábánál, mint a Pilisi (ma Pilisszentkereszt) monostor filiáját. A középkorban az apátságot Bélháromkútnak nevezték a mellette fakadó források miatt.
Az alapítás után először a monostor keleti szárnya, majd a templom homlokzatfalai készültek el az akkortájt kedvelt késő román stílusban. Az apátság épületében ma is erről árulkodik a robosztus, vastag falazat, a bazilikális elrendezés és a bélletes kapu.
A munkálatokat az 1241-es tatárjárás megszakította, korabeli források bizonyítják, hogy a menekülő IV. Béla seregei a templom előtt vívtak meg egy kisebb csatát a tatárokkal.
A vész elmúltával másik építőműhely folytatta az építkezést, ami az egyes építészeti elemek különbözőségén is kitűnik.1246-ra ismét szerzetesek éltek a monostorban, ahol a kisebb cellák a káptalanszobák voltak, de volt konyha, melegedő és fogadószoba is. A monostor közepén, az udvar körül volt a kerengő. A szerzetesek a forrás vizét égetett agyagcserépből készült vízvezetéken keresztül bevezették a monostorba, ez biztosította számukra a vízellátást. Az apátság körül mindenütt fák, virágok, halastavak tették barátságossá az egyébként vad vidéket.
1289-ben IV. Kun László király seregei felégették a templomot, de később a szerzetesek helyreállították azt. 1495-ben került csere útján Bakócz Tamás, egri püspök (későbbi esztergomi érsek) kezelésébe, és ettől az időszaktól fogva az egri püspökség alá tartozott.
A XV. század végére az apátság, - több másikhoz hasonlóan - fokozatosan elnéptelenedett, a monostor falai beomlottak. 1503-ban a perjellel együtt mindössze három szerzetes, míg 1508-ban öt szerzetes élt az apátság területén.
1534-ben a református hitre tért Perényi Péter várkapitány elfoglalta az egri püspöki birtokot, amelynek része volt a bélháromkúti apátság is, majd halála után I. Ferdinánd császár szerezte meg azt 1548-ban. Amikor Eger 1596-ban török kézre került, a folyamatos portyázások, harcok során a környék elnéptelenedett, a templom és a monostor elhagyatott rom lett.
A XVIII. század elején I. Lipót, Telekessy István egri püspök kérésére, az apátságot és annak birtokait az egri papneveldének adományozta, amelyek 1945-ig a szemináriumhoz tartoztak.
A szerzetesek is visszatértek a településre, és 1732-ben megkezdődött az apátság újjáépítése gróf Erdődy Gábor egri püspök támogatásával. A munkálatok alatt figyeltek arra, hogy az apátság megtartsa az eredeti formáját. Csak néhány barokk elem került az épületbe, ilyen például az orgona karzata. A felújított apátság felszentelése az eredeti titulus szerint Nagyboldogasszony tiszteletére történt, a szentelés alkalmával nagy tisztelettel megemlékeztek a felújítást támogató, időközben elhunyt gróf Erdődy Gábor püspökről, és méltatták érdemeit.

Az apátság közel 800 éves történelme alatt több újjáépítésen, felújításon esett át, - a XIV-XV. szd-ban gótikus stílusban átépítették - így az épületben több művészeti stílus is megtalálható, így pl. a gótikus rózsaablakok, a barokk orgona karzat, a különböző oszlopfők, valamint a késő copf stílusú szószék.
Aki napjainkban ellátogat az apátságba, egy latin-kereszt formájú, keresztházas, bazilikás elrendezésű épületet láthat, ahol a nyeregtetővel fedett központi épülettest a főhajót, a keresztházat és a szentélyt foglalja magába. Ehhez csatlakozik a két mellékszentély, az apszisok, valamint a sekrestye. A ciszterci rend előírásainak megfelelően sem torony, sem harang nem található az apátságban.
Berendezése – az oltárok, padok, gyóntatószékek – a barokk korból származik.
A főoltár oltárképe Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja, amelyet Michael József festett 1753-ban.
Kimagasló értékű a jobb oldali, déli mellékszentélyben álló Szent Imre oltár, amely Hartmann József kassai szobrászművész 1748-ban készült alkotása: a magyar rokokó művészet kiemelkedő darabja. Középen, a festményen Szent Imre látható kezében liliommal, tőle balra Szent István, míg jobbra Szent László fából faragott, festéssel és aranyozással díszített szobrai állnak. Az oromzaton szintén két – magyar ruhába öltöztetett szobor – van: Szent Borbála és Szent Ilona szobrai.
Szintén fából készült és aranyozott a késői copf stílusú, XIV. Lajos korabeli szószék, amelynek oldalát bibliai példabeszédeket ábrázoló domborművek díszítik.
Az 1775-ben Szabó Ferenc, egri orgonaépítő mester által készült templomi orgona még ma is működőképes – és gyönyörűen szól.
A belső tér úgy hat, mintha maga a kőbe foglalt ciszterci szabályzat lenne: a legszükségesebbre való korlátozás, minden hiúság elhagyása, a világosság, a méltóság, fenség és komolyság előtérbe helyezésével.

A XX. században számos neves történész foglalkozott a Bélapátfalvai Ciszterci Apátsággal.
1934-ben kezdődött meg a templom műemléki helyreállítása Lux Kálmán vezetésével, de azt a második világháború félbeszakította.
1953/54-ben folytatódott a helyreállítás, az épület műemléki falkutatását Szakál Ernő kőszobrász restaurátor végezte.
A templom külső helyreállítását Dr. Rados Jenő professzor tervei alapján végezték 1964-ben, majd 1964 és 1966 között Valter Ilona régész vezetésével tárták fel a templom déli oldalán álló elpusztult monostor alapfalait.

Az apátság fenséges megjelenésével fennen hirdeti Szent Bernát hitvallását, amely ekként hangzott:
„Lángolj és világíts! Csak lángolni kevés, csak világítani hívságos semmiség. Lángolni és világítani: ez maga a tökéletesség!”

Képek:

Polgármesteri köszöntő

Bélapátfalva Város polgármestereként tisztelettel köszöntöm!

A következő oldalakon sok hasznos és fontos információt találhat településünkről, mely Magyarország egy csodálatos táján, a Bükk-hegység lábánál található. Bővebben...

 

KEHOP-2.2.1-15-2016-00093

© 2021 Bélapátfalva Város Önkormányzata
Minden jog fenntartva.