Bélapátfalvai denevér populáció

Bélapátfalván és közvetlen környékén a hazánkban megtalálható 28 denevérfaj közül 5 él. A denevérek szerepe rendkívül fontos az ökológiai körforgásban, mivel segítenek fenntartani a lakóhelyük és környezete rovar állományát, illetve táplálékként szolgálnak a baglyoknak.
A denevérek 1901 óta védettek Magyarországon, – európai viszonylatban elsőként nálunk helyezték őket védelem alá - természetvédelmi értékük 50-100 forint között mozog.
Jelenleg a Bélapátfalvai Ciszterci Apátságban 30-50 denevércsalád él. Fajtájukat tekintve a Kis patkósdenevérek és a Nagy patkósdenevérek közé tartoznak. Elnevezésüket orruk különleges alakjáról kapták.
A Kis patkósdenevérek (Rhinolophus hipposideros) Európa legkisebb termetű patkós denevérfaja. Egy kifejlett példány testtömege mindössze 4-9 gramm, testhossza 31-45 mm. Különböző elnevezései: kis patkósorrú denevér, lópatkó denevér, patkócz denevér, kis órbötök, kis patkorr. Kinézetükre jellemző, hogy a bundájuk színe a hátukon világosszürke, a hasi oldalukon valamivel világosabb, az orrnyereg felső karéja oldalról erősen lekerekített, alsó karéja hegyesedő. A szálláshelyük legmelegebb részén függeszkednek szabadon, jól betakarva testüket szárnyaikkal. Egyedeik elkülönülnek egymástól, nem érintkeznek. Védett faj, természetvédelmi értéke 50.000 forint.
A Nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) az Európában megtalálható patkósdenevér fajok közül a legnagyobb, testhossza közel 7 cm, testtömege 17-34 gramm között mozog. Egyéb elnevezései: nagy patkósorrú denevér, lópatkó denevér, patkócz denevér, nagy órbötök, nagy patkorr. Speciális orrfüggelékei alapján - a család többi tagjához hasonlóan - könnyen elkülöníthető a simaorrú denevérektől. A nagy patkósdenevér esetében a nyereg felső és alsó karéja oldalról egyaránt erősen lekerekített, szemből nézve piskóta alakú. A bunda színe a háton világosszürke, a hasi oldalon valamivel világosabb. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 forint.
Ezek az épületlakó fajok a telet a környékbeli barlangokba húzódva vészelik át, téli álmot alszanak, ilyenkor a percenkénti 100 szívverésük lemegy tízre, így biztosítva az állatnak a legkevesebb energiafelhasználást. A tavasz beköszöntével visszatérnek az Apátság padlására.
A simaorrú denevérfélék közé tartozó Közönséges denevér és a Csonkafülű denevér kolóniái a bükki, illetve a bélapátfalvai kőbányákban is megtalálhatóak.
A Közönséges denevér (Myotis myotis) a legnagyobb termetű európai fajok közé tartozik. Hazánkban kevés példány él, védett fajnak számít, természetvédelmi értéke 50.000 forint. Kinézetét tekintve erőteljes felépítésű, feje viszonylag széles, füle termetéhez képest nagy. A bunda színe a háton barna, vagy szürkésbarna, a hasi oldalon világosabb, barnásszürkés, a medencetájékon vörhenyes. Testhossza 67-79 mm, testtömege 28-40 gramm. Gyakran más fajokkal együtt töltik hibernációs idejüket, például nagy patkósdenevérekkel.
A Csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) egy közepes méretű faj, a kifejlett példányok legfeljebb 53 milliméteresek és a testtömegük is csupán 15 gramm. Fülük külső karéjának derékszögű kimetszése miatt könnyen felismerhető, bundájuk hosszú, nem túl tömött, kissé göndör, színe a háton vöröses vagy vörösesbarna, a hasi oldalon világosabb, szürkés. Inkább magányosan élnek, télen azonban más fajokkal együtt telelnek. Fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100.000 forint.
A Gyári-tó és környékén élnek a szintén simaorrú denevérfajok közé tartozó Vízi denevérek (Myotis daubentonii). Nevéből adódóan ez a denevérfaj szorosan kapcsolódik a vízhez, élőhelyétől csak ritkán távolodik el. Közvetlenül a víz felett repülve vadászik, leggyakrabban szúnyogokat, kérészeket és tegzeseket zsákmányol. Közepes termetű faj, testhossza 43-55 mm közötti, testtömege 7 és 14 gramm között mozog. Füle közepesen, lábfeje határozottan nagy, szárnyvitorlája a lábán tapad. A bunda színe a háton barna, a hasi oldalon szürkés. Ez a faj hibernációs időszakát faodúkban vagy barlangokban tölti. Védett denevér, természetvédelmi értéke 50.000 forint.
Szélesebb társadalmi körökben még mindig számos negatív előítélet és tévhit él a denevérekkel kapcsolatban, miszerint vérszívó, kártékony, agresszív jószágok.
A jelenség leginkább az információhiánnyal magyarázható. Kártékonyságról nemigen beszélhetünk, sőt akár „hálásak” is lehetünk a denevéreknek, hiszen egyik fő fogásuk a szúnyogok; ugyanakkor jámbor állatokról van szó, tehát nincs okunk félni tőlük.

Képek: