.

belko-950x200.jpg

Bélháromkúti Apátság

Egerből észak felé haladva a putnoki vasútvonal mentén, az Eger-patak völgyében vivő országúton közelíthetjük meg Bélapátfalvát. Elhagyva a szarvaskői vár alatt vadregényesen összeszűkülő völgyszorost, Mónosbél után kitágul a patak völgye. Jobboldalt feltűnik a Bükk hegység előretolt bástyája, a Bélkő. Az orgonasípszerűen lerobbantott sziklatömbök aljában áll a ciszterciek bélháromkúti apátságának a tájba harmonikusan simuló temploma. Ez Magyarország egyetlen épségben megmaradt középkori ciszterci apátsági temploma.

A monostor alapítása és középkori élete

A Bükk hegységhez tarozó Bélkő aljában, az egri egyházmegyében fekvő, Háromkútról nevezett, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot 1232. május 16-án alapította II. Kilit egri püspök.. Az apátság anyaapátsága a pilisi monostor volt.
Az alapító II. Kilit minden bizonnyal a BÉL nemzetségből származott, így a Bélháromkútnak is nevezett ciszterci apátságot családi monostornak is tekinthetjük. Ezt az is alátámasztja, hogy a szállásbirtokos Bél nemzetség nevét három helység viselte e tájon: Felbél, a
mai Bükkszentmárton, Középbél, a mai Bélapátfalva, Albél, a mai Mónosbél elődje volt. Bélapátfalva nevét az oklevelek a XIII. században Bel, Beel, Beyle alakban, 1330-ban "villa abbatis", 1415-ben pedig Apátfalva alakban őrizték meg.

II. Kilit gazdagon ellátta adományokkal a nemzetsége szállásbirtokán alapított monostort. A Bél nemzetség számos környékbeli birtokát, azok dézsmáit, a Tiszánál három halastavat és a birtok után az egri püspökséget és káptalant illető egyházi tizedeket adta az apátságnak.

Az alapítás után azonnal hozzáláttak az építkezéshez. Ezt azonban a tatárjárás miatt 1241-ben félbe kellett hagyni. Ahogyan ez egy 1245. évi oklevélből kiderül, a monostor mellett is voltak harcok. A tatárokkal folytatott harc közben itt sebesült meg György fia Sándor mester. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, a templomnak viszont csak homlokzatfalai készültek el ebben az első periódusban. A félbemaradt építkezést egy másik építőműhely felezte be, közvetlenül a tatárjárás után, mert az adatok szerint a monostorban 1246-ban már újra éltek szerzetesek.

Néhány adat az apátság XIV. ? XVII. századi életéből: kevés fölszentelt pap élt a monostorban. Kitűnik ez egy 1388. évi oklevélből is. Béli Péter és az apátság közötti vitás ügyben a határjárás bizonyítására 16 fölszentelt pap mondta el a föld- és határesküt, köztük a béli monostorból Konrád, Henrik és Móricz apát. Ebből arra következtethetünk, hogy rajtuk kívül más szerzetes nem élt a kolostorban, másképp aligha lett volna szükséges más monostorból hívni felszentelt papokat.

A XV. század végén országszerte komoly problémákkal küszködtek a ciszterci apátságok. Meglazult a fegyelem, az apáti székben sok helyen nem szerzetesek, hanem világi papok ültek, az apátságok birtokait elidegenítették. A bélháromkúti monostor apátja sem szerzetes volt, hanem 1479-1485 között Péter nógrádi főesperes, aki nem is lakott a monostorban.

1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás kezébe került, aki ekkor egri püspök volt. Úgy tűnik, ez időtől kezdve az egri püspökök birtokában volt a monostor, amelyben a szerzetesek egy ideig még bent maradtak. 1503-*ban a perjellel együtt 3 szerzetes élt az apátságban, és egy György nevű orgonakészítővel is találkozunk. 1508-ban 5 szerzetes élt itt. A XVI. század harmincas éveiben végleg elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter az egri püspökség éa a káptalan birtokait 1534-ben elfoglalta. Perényi Péter halála után, 1548-ban I. Ferdinánd szerezte meg az egri püspöki váruradalmat, amelynek a bélháromkúti apátsági birtok is részét képezte. Az apátság javait 1678-ban az egri káptalan kapta meg, majd 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő tulajdonába került. A templom ekkor már rossz állapotban volt. Egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak falairól beszél. 1720-ban romjait említik.